Egy memoár.
Egy túlélés története. Határozottan nem a hivatalos változat.
Richard Schmidt
Rövid diagnózis
A könyv
Ötvenkét évesen, elváltan, négy gyerek apjaként és nem éppen a szülőhazájában élve Richard Schmidt néhány görcs miatt felkereste a háziorvosát. A vizsgálatok orosz babaként nyíltak egymásból – vérvétel, székletminta, ultrahang, CT –, a legbelsőből pedig előkerült egy 67 milliméteres daganat a felszálló vastagbelében, mellé egy sebész, egy onkológus és a felismerés, hogy a vastagbele már jó ideje saját, titkos projekten dolgozott.
A könyv azt követi végig, ami ezután történt: az első CT-től a három évvel későbbi kontrollig. Műtét. Egy patológiai lelet ezzel a barátságos kódsorral: pT3 pN1a R0 Mx – ép szélek, egy pozitív nyirokcsomó, III. stádium. Nyolc kemoterápiás ciklus, háromhetente, fél éven át. Aztán jött az a furcsa, ritkán emlegetett rész, amelyre senki sem készít fel: a kezelés utáni élet, amikor ritkulnak az időpontok, a félelemnek pedig hirtelen több szabad hely jut a naptárban.
Mindezt egy olyan férfi meséli el, aki rettegett a tűktől, lehetetlen órákban is dolgozott, és egyedül lábadozott egy egyéves jakut lajka mellett. Pepper minden sétát Iditarod-edzésnek tekintett, Richardot pedig feltűnően alulképzett szánhúzónak.
A humor nem valami utólag rácsavart „megküzdési stratégia”. Így született maga a történet is: az események közben írt üzenetekből, miközben valaki próbálta felfogni, mi történik vele – lehetőleg anélkül, hogy teljesen egyedül maradna vele. A kórházból luxusüdülő lett, döbbenetesen rossz szobaszervizzel. A kemoterápiából KEMÓS BULIHÉTFŐ. A patológiai leletből pedig élete legrosszabb teljesítményértékelése: pozitív nyirokcsomó, negatív szélek, fejlődési lehetőség mindenütt.
A rák ettől nem lett könnyebb. Csak cipelhetőbb.
A félelem és a nevetés remekül megfér ugyanabban a testben. Az enyém ezt kínosan sokszor bizonyította.
Mire számíts
Olvasók
Különösen azoknak, akik már végigolvasták a klinikai tájékoztatókat, és most azt szeretnék tudni, milyen érzés belülről végigélni ezeket a heteket.
Partnereknek, gyerekeknek és barátoknak, akik próbálják kitalálni, mit mondjanak, mit ne mondjanak még egyszer, és mikor jobb egyszerűen csak ott maradni.
És rájöttek, hogy a neheze éppen akkor kezdődött, amikor ritkulni kezdtek a kontrollok, a naptár pedig kiürült.
Részletek
Első fejezet · A daganat szó
2023. október 22-november 11
A vizsgálat után beültem az autóba, de nem indítottam el. A kulcs a kezemben volt. Az autó pontosan tudta, mi a dolga; én átmenetileg elfelejtettem a sajátomat.
Telefonálnom kellett. Család. Munka. Talán egy barát. A telefon hirtelen nehezebbnek tűnt, mert amint hozzáérek, a diagnózis magánrémálomból közös ténnyé válik.
Próbálgattam a kezdőmondatokat. „Találtak valamit.” Túl ködös. „Lehet, hogy rák.” Túl ijesztő. „Van egy képlet a vastagbelemben.” Pontos, viszont azonnal olyan kérdéseket szül, amelyekre még nem volt válaszom.
Valójában ezt akartam mondani: még itt vagyok, csak a jövőnek azt a változatát, amelyet ma reggel még használtam, törölték.
Nem ezt mondtam. Felhívtam őket, és felsoroltam a tényeket.
Azt vártam, hogy a világ valahogy jelezze: történt valami. Szirénák. Elhalványuló fények. Egy tisztelettudó közlemény. Ehelyett egy parkolócédula várt az ablaktörlő alatt.
Budapest ezzel közölte: a halandóságra nincs parkolási mentesség.
Hatodik fejezet · III. stádium
2024. január 31-től február 19-ig
Számokat kértem az onkológustól, mert a számok mindig kezelhetőbbé tették a bizonytalanságot. Az üzleti életben egy százalék segít döntést hozni. Az onkológiában is – csak közben tizedesjegyet ad a szorongásnak.
Átbeszéltük a kiújulás kockázatát kemoterápiával és nélküle. Leírtam a számokat. Minél nagyobb lett a tét, annál kisebbek lettek a betűim.
„Három hónap vagy hat” – mondtam, és mindkét opciót letettem az asztalra. Előnyök, toxicitás, neuropátia, bizonyítékok. Az orvos magyarázott. Én úgy hallgattam, mint egy projektmenedzser, aki egy olyan projekt lehetőségeit értékeli, ahol a sikertelen teljesítés definíciója: halál.
Nem volt egyetlen világos válasz. A rendelkezésre álló bizonyítékok, az állapotom és a saját szempontjaim alapján választottunk. Az orvoslás utólag gyakran hősiesnek látszik; valós időben többnyire feltételes mód.
Aláírtam a kezelési tervet. A számok nem lettek kevésbé félelmetesek. Csak bekerültek egy feladatsorba.
A remény nem azt jelentette, hogy biztosra vettem a jó véget. Azt jelentette, hogy vállaltam a nehezebb utat, mert a jobb végkifejlet legalább lehetséges volt.
Hetedik fejezet · KEMÓS BULIHÉTFŐ
2024. február 20-március 21
Szerveztem egy Zoom-támogatócsoportot, mert a kapcsolódás jó ötletnek tűnt, mások félelmét pedig egyszerűbb volt napirendre tenni, mint a sajátomat.
A meghirdetett időpontban megnyitottam a szobát. Kamera bekapcsolva. Jegyzetek előkészítve. Résztvevők száma: egy.
Vártam. Öt perc. Tíz. Az üres négyzetek példás szakmaisággal maradtak üresek.
Fél óra múlva bezártam Európa legszervezettebb ráktámogató találkozóját. Sem konfliktus, sem túlzott kitárulkozás, tökéletes időgazdálkodás.
Kiírtam egy másikat is, „Nevetésterápia” címmel – a név szándékosan jóval nagyobb volt a költségvetésnél. Ezúttal belépett valaki. Aztán még valaki. Fáradtságról, vizsgálatokról, félelemről, bélműködésről és arról a furcsa bűntudatról beszéltünk, amikor tudod, hogy másnak még rosszabb. Nem inspiráció kellett. Az kellett, hogy valaki pontosan értse.
A kapcsolódás néha azzal kezdődik, hogy senki sem jön el. A lényeg, hogy újra megnyisd a szobát.
Nyolcadik fejezet · Élet ciklusok között
2024. március 21-től április 26-ig
Egy este kemótabletták feküdtek a tenyeremben, miközben egy calzone hűlt a szállodai íróasztalon. A jelenet dokumentálásért kiáltott: korszerű onkológia egy félbehajtott pizza mellett.
A gyógyszerhez enni kellett. A testem inkább tárgyalni szeretett volna. Az ízek és a hányinger kiszámíthatatlanná váltak, de a calzone illata vállalhatónak tűnt – ami kezelés közben már kiváló klinikai eredmény.
Ettem annyit, amennyit kellett, lenyeltem a tablettákat, és belenéztem a tükörbe. Semmi harcos. Semmi felemelő filmzene. Csak egy fáradt apa útközben, aki próbál visszaemlékezni, betette-e a hányinger elleni gyógyszert a neszesszerbe.
A calzone éppen azért maradt emlékezetes, mert orvosilag teljesen jelentéktelen volt. A túléléstörténeteknek kellenek olyan részletek, amelyek makacsul nem jelképeznek semmit. Nem azért ettem meg, hogy legyőzzem a rákot. Éhes voltam, a tablettákhoz pedig vacsora kellett.
Az életet nemcsak a bátorság vitte tovább, hanem néhány kétes tápértékű harapnivaló is.
Tizennegyedik fejezet · Vissza a szkennerhez
2026. augusztus 7-10
Nagyjából a kontroll idején olvasószemüvegre is szükségem lett. Sértésnek éreztem attól a jövőtől, amelyért ennyit harcoltam.
Az étlapok elmosódtak. A címkék egyre távolabb költöztek. Nagyobbra állítottam a betűket a telefonon, és a rossz felhasználói felületet hibáztattam. Végül a bizonyíték erősebbnek bizonyult a hiúságnál.
Az optikus közölte, hogy ez teljesen normális az én koromban. Az én koromban. A mondat egyszerre volt gyönyörű és elfogadhatatlan.
A keretválasztás gyorsan visszahelyezte a hiúságot az őt megillető pozícióba. Volt, amelyikben okosabbnak, volt, amelyikben idősebbnek látszottam, és olyan is, amelyikben úgy néztem ki, mint aki mindjárt megtámad egy gyanús szerződéses záradékot. Azt választottam, amelyik a legkedvesebben hazudott.
A szemüveget az orvosi jelentés mellé tettem. Az egyik segített elolvasni a másikat.
Mindkettő azt bizonyította, hogy megértem egy olyan kort, amelyre már érdemes panaszkodni.
Fejezetek
2023. október 22-november 11
Görcsök, vizsgálatok és egy szó, amelyet nem akart magáénak tudni. Egy vastagbél, amely a vezetőség megkérdezése nélkül indított saját startupot.
2023. november 16-28
Valószínű, lehetséges, gyanús, függőben. Megtanulni folyékonyan beszélni azon a nyelven, amelyen egyetlen szó sem csuk be végleg egy ajtót.
2023. november 28–december 10
Elég szakember egy futballcsapathoz, bár kapusnak senki nem jelentkezett.
2023. december 10. – 2024. január 10
Műtét és egy kórházi köpeny, amelyet az emberi méltóság személyes ellensége tervezett. Kiderül, hogy a bátorság néha csak annyi: rettegsz, mégis együttműködsz.
2024. január 11–31
A felépülés olyan, mint egy rosszul vezetett projekt: csúszások, váratlan függőségek és egymással összeegyeztethetetlen prioritású érintettek.
2024. január 31-től február 19-ig
Ép műtéti szélek, egy pozitív nyirokcsomó és beszélgetés a valószínűségekről. Remény és veszély ugyanabban a bekezdésben.
2024. február 20-március 21
Egy második naptár a hétköznapi naptáron belül. A név nem tette kellemesebbé a gyógyszert – csak adott neki egy nevet, amely az enyém volt.
2024. március 21-től április 26-ig
Kölcsönzött normalitás. A rák nem kívánt rokonként csatlakozott a családhoz: drága, igényes, minden beszélgetésben jelen volt.
2024. május 2. és augusztus 2. között
Elege lett abból, hogy folyton a kitartását dicsérik. Séta, munka, és időnként vita az orvosi utasításokkal – mindez személyes függetlenségi nyilatkozatként.
2024. augusztus 15. – október 23
Semmi nagyzenekar. A kezelés borzalmas volt, de legalább adott egy menetrendet. Most pedig hirtelen lett hely a jövőnek.
2024. november 12. – 2025. február 14
A kezelés vége nem jelenti azt, hogy a rák is véget ért. A megnyugvást ugyanazok a gépek szállítják, amelyek a félelmet elindítják.
2025. augusztus 25-től szeptember 2-ig
Nem drámai győzelem – inkább egy zajos szomszéd, aki végre lehalkítja a tévét.
2025. szeptember 2–november 27
A rák már nem irányította a szobát, de még mindig tudta a címet.
2026. augusztus 7–10
A tapasztalat nem szünteti meg a szorongást. Pontosabb szókincset ad a szorongásnak.
Epilógus
Rövid, ellentmondásos, és már kávéfoltos.
A szerző
Richard soha nem tervezett könyvet írni a rákról. Dolgozni akart, felnevelni a gyerekeit, sétáltatni a kutyáját, utazni, panaszkodni az értekezletekre, és olyan ételeket főzni, amelyekből mindenből túl sok van, amit az orvosai elleneznek.
Aztán egy CT talált egy 67 milliméteres daganatot a vastagbelében, az univerzum pedig úgy döntött, feltűnően sok üres hely maradt a naptárában.
Közel huszonnyolc éve külföldi Magyarországon. Ez mára kevésbé tűnik bevándorlásnak, inkább egy rendkívül hosszú szállodai tartózkodásnak, amelyhez valahol elveszett a kijelentkezési papír. Mind a négy gyereke itt született. Vállalati projektmenedzsmentben dolgozik, túléli azokat az értekezleteket, amelyeknek e-mailnek kellett volna lenniük, és motorral jár Budapest forgalmában, miközben fejben Jason Statham alakítja. Kívülről csak egy középkorú kopasz férfi közlekedik szabályosan, védőfelszerelésben – de a mozi mindig nézőpont kérdése.
Azóta stand-up műsort rak össze, mert négy gyerek, két válás, a vállalati élet, a társkereső appok, a bélműtét és a kemoterápia már megírta az anyagot. Pénzügyileg felelőtlen lenne nem belépőt kérni érte.
Túlélte a III. stádiumú vastagbélrákot, és nem lett belőle szent, motivációs előadó vagy állandóan hálás ember. Kapott még időt arra, hogy felismerhetően önmaga maradjon. Ezt bőven elégnek tartja.
"Attól, hogy életben maradtam, nem lettem szent. Csak kaptam még időt arra, hogy felismerhetően önmagam maradjak."
Csak a jegyzőkönyv kedvéért
Egy jakut lajka, a diagnózis idején egyéves, tizenkilenc kiló tömény optimizmus. Minden sétát Iditarod-edzésnek tekintett, Richardot pedig feltűnően alulképzett szánhúzónak.
A hajnali 4:30-as ébresztést szakszervezeti szerződéshez méltó következetességgel vezette vissza, a távolságot puszta szóbeszédnek tekintette, az onkológia pedig egyáltalán nem hatotta meg. Az orvosi csapat Richard életét próbálta megmenteni; Pepper a varratok terheléses vizsgálatára készült.
Minden fejezetben megjelenik. Fogalma sincs.
Írások
Rövid darabok azokról a részekről, amelyek nem fértek bele a könyvbe – a túlélésről, a családról és arról a sajátos problémáról, hogy önmagad maradj, miközben az orvostudomány laboratóriumi értékekre redukál.
A kezelés után
A kontrollszorongásnak van menetrendje. Csak éppen nem a tiéd.
A vizsgálat és a telefonhívás közötti két hétről – és arról, mihez kezdj velük.
Hamarosan
Család
Mondd el gyermekeidnek anélkül, hogy tönkretennéd a hetüket
A kórház négy oldalon magyarázza a bélelőkészítést. Arról, hogyan mondd el a gyerekeidnek, nincs tájékoztató – úgyhogy itt az első piszkozat.
Hamarosan
Humor
Ki nevethet, és mikor
Ha a saját testeddel viccelsz, a nevetés közös. Ha egy másik beteg testével, az már lopás.
Hamarosan
Kezelés
Amit senki nem mond el az utolsó ciklusról
A kezelés vége nem hoz erőt, bizonyosságot vagy nagyzenekari finálét. Kimerültséget hoz.
Hamarosan
Munka
Dolgozni kemoterápia alatt, anélkül hogy úgy tennél, minden rendben
Nyolc ciklus, egy teljes állás, és az infúziós napokon is pontosan kilenckor induló konferenciahívások sajátos problémája.
Hamarosan
Közösség
Támogatási csoport indítása, amelyre senki sem jön el
Az első alkalmon egy résztvevő volt. Én. Íme, mi történt ezután.
Hamarosan
Közösség
Ez meglepően megnyugtató. A csoport nem oldja meg a kezelést. Az egyedüllétet csökkenti – ez más feladat, de legalább teljesíthető.
Betegek, túlélők, családtagok és olyan emberek, akik éppen egy parkolóban ülnek, de képtelenek beindítani az autót. Fáradtságról, vizsgálatokról, félelemről, bélműködésről és arról a furcsa bűntudatról beszélünk, amely akkor jelentkezik, amikor tudod: másnak még rosszabb.
Itt senkinek nincs szüksége inspirációra. Felismerésre van szükség: arra a pillanatra, amikor kimondasz egy szégyenteljesnek hitt gondolatot, és egyszerre többen bólintanak.
Csatlakozz a csoporthozHázirend
Ez a közösség jó hely arra, hogy kevésbé érezzük magunkat egyedül, de ez nem egy krízisszolgálat, és egyikünk sem orvos. Ha úgy érzi, hogy a dolgok kezelhetetlenek, forduljon a kezelőcsoporthoz, a háziorvosához vagy a helyi krízisvonalhoz – olyan módon tudnak segíteni, ahogyan a Facebook-csoport nem tud.
Előadások és interjúk
Nem motivációs előadó, és ezt már az elején tisztázza. Amit tud: pontosan elmondani, milyen volt – a méltatlan részekkel együtt –, és megnevettetni egy termet azon, amitől néhány perccel korábban még félt.
Az előadások 20–45 percig tartanak, és van idő a kérdésekre. Kerekasztal-beszélgetések, podcastok és workshopok is szóba jöhetnek. Elérhető Budapesten, Európa-szerte és online.
Mondd el, kik ülnek majd a teremben, és nagyjából mire van szükséged. Őszintén megmondom, én vagyok-e hozzá a megfelelő ember.
KAPCSOLATA kezelés alatt állóknak és az őket segítő szakembereknek. Őszintén a félelemről, a tűkről és azokról a méltatlan helyzetekről, amelyek valahogy mindig kimaradnak a betegtájékoztatóból.
Milyen valójában végigdolgozni nyolc ciklust, és mit tehetnek hasznosan a kollégák és a vezetők a sajnálkozó fejbillentés helyett.
Mélyebb beszélgetések a diagnózisról, a túlélésről és arról, hogy miért működik a rákos humor, ha a saját testedre irányul.